Kenderesi Tamás, 1. megnyert futama, a 200m pillangó után:
„Ez életem legjobbja, pedig nem éreztem annak, belülről egy jó 1:56-os úszás volt, ehhez képest csak néztem, hogy ennyi lett – idézi a Magyar Úszószövetség Facebook-oldala a 2014-ben ifjúsági olimpiai bajnok, 200 pillangón kétszeres magyar bajnok pécsi úszót, Kenderesi Tamást.
– Nem így terveztem, de ha már ott volt mellettem Michael (Phelps), gondoltam, rántsuk meg, miért ne verhetném meg most? Nem mintha ez nagy szó lenne, az lenne az érdekes, ha ő most erősen úszott volna, mint ahogy remélem, bennem is maradt még. Most nem is érzem azt, hogy kiadtam volna mindent, más kérdés, hogy nem szeretnék úgy járni, mint a londoni Eb-n. Akkor is volt egy hasonló előfutam, remek volt, nem éreztem fárasztónak, viszont a délutáni ébredés után már minden porcikám jelezte, hogy de igen, ez erős volt, és ez picit vissza is ütött. Ettől még ugyanúgy éremről álmodok, de tudom, a döntőhöz is óriásit kell nyújtanom.”
Kenderesi Tamás, a 2. megnyert elődöntő után:
„Egész délután azon agyaltam, hogy hogyan kellene ezt a négy hosszt leúsznom.
- Örülök, hogy nem jártam úgy, mint az Eb-n, és meg tudtam mutatni egy ilyen közönségnek, hogy mit tudok. Decemberben volt egy térdszalagszakadásom, ahhoz képest jól állok, nem? A sérülés után edzettem, mint az állat, nagyon boldog vagyok. A döntőben próbálom hozni a taktikámat az utolsó 50-re fókuszálok."
Egy 19 éves bonyhádi srác kimegy Rióba és megveri Phelpset.
Kétszer is.
Ahogy ő mondja: rántsuk meg, ha már ott van.
Az hogy a döntőben sikerül-e neki, nem tudjuk, de kétszer már akkor is megverte.
A sokszor lesajnált kommunikáció mindig bebizonyítja, hogy képes értéket növelni. A modern Olümposzunk lakóit –sportolókat, politikusokat, zenészeket, színészeket, médiaszemélyiségeket - közéletünk minden szereplőjét elsősorban a médiumokból ismerjük. A nyilatkozatain keresztül vagyunk képesek “fogyasztani” őket. A megszólalásaik, a képernyőn keresztül látott tetteik rajzolják ki számunkra egyéniségüket, az elkapott kis töredékek állnak össze egész történetté. Szükségszerűen a valóság egy szeletévé, korántsem a történeti hűség szerint. Kialakul egy benyomás, a képzetek összessége bennünk, ahogy a péer szakma mondja: összeáll az imázsa. Sokszor halljuk, hogy az imázs ma már fontosabb a valóságnál is.
Kétségtelen, a jó imázs sokat ér, dagadhat tőle a bankszámla. Szivesen kölcsönzik azt márkák, vállalatok, különböző kommunikációs szándékok. Emiatt a nyilvánosságban szereplők méregetik a mondandójukat, igyekeznek legjavukat nyújtani a kamerák előtt.
De van valami amit kevesen tudnak. Úgy beszélni, hogy az ne csak jól nézzen ki, hanem passzoljon is az egyeniségéhez. Úgy legyen önazonos, hogy a sablonoktól eltérve eredetinek is érezzük. Hiába no, a kimért kommunikáció is akkor a leghatásosabb, ha benne van az ember egyénisége, minél inkább át tudja adni a személyiségünket. Ha pedig mindez méricskélés nélkül is megy és a belőlünk fakadó őszinteség önmagában megnyerő, az mindent visz.
“Ha már ott volt mellettem Michael (Phelps), gondoltam, rántsuk meg".
Ez úgy zseniális ahogy van. Mert ilyen a zseniális nyilatkozat: “őszinte, sallangmentes, eredeti.” Címlapravaló. Benne van a csibészség, a bátorság, az önbizalom, a nyerő alkat sajátja, a lehetőség felismerése.
Láthattuk már májusban mekkora erő lakik abban, ha a nagy magyar népmesei mítoszt beváltja egy sportoló, egy csapat. A magyar labdarúgó válogatott az EB-re igazi szegénylegényként érkezett, aztán csak elnyerte a fele királyságot (neki is van egy őszinte nyilatkozója: Böde Dániel, mindenki Danija).
Kenderesi Tamás szinte az ismeretlenségből odamegy és “megrántja” az úszás koronázott királyát. Bemondja a második megrántás után, hogy a sérülései után úgy edzett “mint egy állat”. Kijön a medencéből, megszólal és nyilatkozatával elnyeri rögtön a királylány kezét. Már most látjuk, hogy a sportszerető közönség, a nyilvánosság oda lesz ezért a fiúért.
George Mallory hegymászó elhíresült gondolataként hallottunk először egy hasonlót, aki 1921-ben az első brit Mount Everest-expedíció tagja volt. Amikor feltették neki a kérdést, hogy miért akarja megmászni a csúcsot, azt a legendás választ adta: "mert ott van". A mai napig nagy kedvel idézik ezt a jól eltalált választ.
A mítoszi egyezések mindig emelik, megsokszorozzák a kommunikáció erejét. Nem tudjuk pontosan hogy, de működik. Itt pedig nem csak a szegénylegény mítosz működik. Ott lesz a döntőben a Dávid és Góliát harc, benne van a sokszor a padlóról felállt tragikus hős mintája (mononukleózis, térdszalag-szakadás) és persze a befektetett munka, mint általában a jónál itt is elnyeri a jutalmát.
Bárhogy lesz is a döntőben, nekünk már eggyel több hősünk van.
Breaking news: Kenderesi Tamás bronzérmes a döntőben.
A három a magyar igazság nem úgy jött össze, hogy harmadszor is megrántotta Phelpset, hanem, hogy elhozott egy bronzérmet.
A nyilatkozatait továbbra is élvezettel olvashatjuk. Értékeli az eredményt, tiszteletét teszi a nagy elődnek, az orvosi stábnak és utána jönnek a szokásos őszinte, csibész mondatok. (forrás: NSO)
„Kiúsztam magamból mindent, teljesült az álmom, amit elterveztem. Annak is örülök, hogy két olyan úszást tudtam ezelőtt csinálni, hogy annak köszönhetően kicsit megismert ország és világ. Michaelt (Phelps – a szerk.) figyeltem és Lacit (Cseh László – a szerk.), és nagyon örültem, hogy meg tudtam verni – ráadásul Michael sem volt olyan messze tőlem. Ez biztatás a jövőre, hogy négy tizedre voltam az aranytól. – mondta a 200 pillangón bronzérmes Kenderesi Tamás a vegyes zónában, majd folytatta az értékelését a sajtótájékoztatón. – Az álmom az érem volt, tudtam, nem lesz egyszerű – és már a döntőbe kerülés sem volt az. Mindenképp jó előjel a jövőre nézve.”
„Ő a legnagyobb példaképem(a kétszer is megrántott Phelps), már gyerekként néztem az összes versenyét. Rengeteget jelent nekem, és köszönetet szeretnék mondani neki, mert nagyon sokat segített nekem. Hogy visszament, és nyert váltóban is? Ez egyszerűen Michael.”
Egy a megszokott zsenialitás:
"A többiek nagyon ráfeszültek erre a dologra, én megpróbáltam élvezni. Nagyon görcsöltek, én is izgultam, de nem feszültem be, ennek örülök. Köszönöm mindenkinek, aki hozzájárult ehhez a sikerhez, tudják, kikre gondolok, azoknak is, akik operálták a lábam.
Fantasztikus volt, nagyon meglepett, hogy összejött egy érem. Az utolsó öt méter már nagyon csípett, azt hiszem, a szívem vitt be. Elfáradtam, rám férne pár sajtburesz."
Ha én Meki lennék ezt a srácot biztosan sajtburgerbérlettel várnám és csinálnék neki egy egyedi bronzburgert (vagy sajtbureszt) a legjavából.
...és a show:
"Kenderesi azonban szavak nélkül is tud szórakoztatni, a 200 pillangó döntőjénél a bevonulásakor lehettek valamire figyelmesek a nézők: az úszó furcsán integet…
Természetesen ennek is sztorija van: az integetés a világ egyik legismertebb pankrátorának, John Cenának a védjegye."
„A magyar Kenderesi Tamás a „You Can't See Me-t” csinálta, amikor bevonult. Nálunk máris bevágódott!” – írták az amerikaiak.
A „You Can't See Me”, azaz „Nem látsz!” elnevezésű mozdulat pontos jelentéséről megoszlanak a vélemények, ám a leggyakoribb megoldása ez: „Érinthetetlen vagyok, nem tudtok legyőzni, hozzám sem tudtok érni!”
Épül a márka, épül a sztori.
