Kenderesi Tamás, 1. megnyert futama, a 200m pillangó után:

„Ez életem legjobbja, pedig nem éreztem annak, belülről egy jó 1:56-os úszás volt, ehhez képest csak néztem, hogy ennyi lett – idézi a Magyar Úszószövetség Facebook-oldala a 2014-ben ifjúsági olimpiai bajnok, 200 pillangón kétszeres magyar bajnok pécsi úszót, Kenderesi Tamást.

– Nem így terveztem, de ha már ott volt mellettem Michael (Phelps), gondoltam, rántsuk meg, miért ne verhetném meg most?  Nem mintha ez nagy szó lenne, az lenne az érdekes, ha ő most erősen úszott volna, mint ahogy remélem, bennem is maradt még. Most nem is érzem azt, hogy kiadtam volna mindent, más kérdés, hogy nem szeretnék úgy járni, mint a londoni Eb-n. Akkor is volt egy hasonló előfutam, remek volt, nem éreztem fárasztónak, viszont a délutáni ébredés után már minden porcikám jelezte, hogy de igen, ez erős volt, és ez picit vissza is ütött. Ettől még ugyanúgy éremről álmodok, de tudom, a döntőhöz is óriásit kell nyújtanom.”

Kenderesi Tamás, a 2. megnyert elődöntő után:

„Egész délután azon agyaltam, hogy hogyan kellene ezt a négy hosszt leúsznom. 

- Örülök, hogy nem jártam úgy, mint az Eb-n, és meg tudtam mutatni egy ilyen közönségnek, hogy mit tudok. Decemberben volt egy térdszalagszakadásom, ahhoz képest jól állok, nem? A sérülés után edzettem, mint az állat, nagyon boldog vagyok. A döntőben próbálom hozni a taktikámat az utolsó 50-re fókuszálok."

Egy 19 éves bonyhádi srác kimegy Rióba és megveri Phelpset.

Kétszer is.

Ahogy ő mondja: rántsuk meg, ha már ott van.

Az hogy a döntőben sikerül-e neki, nem tudjuk, de kétszer már akkor is megverte.

A sokszor lesajnált kommunikáció mindig bebizonyítja, hogy képes értéket növelni. A modern Olümposzunk lakóit –sportolókat, politikusokat, zenészeket, színészeket, médiaszemélyiségeket - közéletünk minden szereplőjét elsősorban a médiumokból ismerjük. A nyilatkozatain keresztül vagyunk képesek “fogyasztani” őket. A megszólalásaik, a képernyőn keresztül látott tetteik rajzolják ki számunkra egyéniségüket, az elkapott kis töredékek állnak össze egész történetté. Szükségszerűen a valóság egy szeletévé, korántsem a történeti hűség szerint. Kialakul egy benyomás, a képzetek összessége bennünk, ahogy a péer szakma mondja: összeáll az imázsa. Sokszor halljuk, hogy az imázs ma már fontosabb a valóságnál is.

Kétségtelen, a jó imázs sokat ér, dagadhat tőle a bankszámla. Szivesen kölcsönzik azt márkák, vállalatok, különböző kommunikációs szándékok. Emiatt a nyilvánosságban szereplők méregetik a mondandójukat, igyekeznek legjavukat nyújtani a kamerák előtt.

De van valami amit kevesen tudnak. Úgy beszélni, hogy az ne csak jól nézzen ki, hanem passzoljon is az egyeniségéhez. Úgy legyen önazonos, hogy a sablonoktól eltérve eredetinek is érezzük. Hiába no, a kimért kommunikáció is akkor a leghatásosabb, ha benne van az ember egyénisége, minél inkább át tudja adni a személyiségünket. Ha pedig mindez méricskélés nélkül is megy és a belőlünk fakadó őszinteség önmagában megnyerő, az mindent visz.

“Ha már ott volt mellettem Michael (Phelps), gondoltam, rántsuk meg".

Ez úgy zseniális ahogy van. Mert ilyen a zseniális nyilatkozat: “őszinte, sallangmentes, eredeti.” Címlapravaló. Benne van a csibészség, a bátorság, az önbizalom, a nyerő alkat sajátja, a lehetőség felismerése.

Láthattuk már májusban mekkora erő lakik abban, ha a nagy magyar népmesei mítoszt beváltja egy sportoló, egy csapat. A magyar labdarúgó válogatott az EB-re igazi szegénylegényként érkezett, aztán csak elnyerte a fele királyságot (neki is van egy őszinte nyilatkozója: Böde Dániel, mindenki Danija).

Kenderesi Tamás szinte az ismeretlenségből odamegy és “megrántja” az úszás koronázott királyát. Bemondja a második megrántás után, hogy a sérülései után úgy edzett “mint egy állat”. Kijön a medencéből, megszólal és nyilatkozatával elnyeri rögtön a királylány kezét. Már most látjuk, hogy a sportszerető közönség, a nyilvánosság oda lesz ezért a fiúért.

George Mallory hegymászó elhíresült gondolataként hallottunk először egy hasonlót, aki 1921-ben az első brit Mount Everest-expedíció tagja volt. Amikor feltették neki a kérdést, hogy miért akarja megmászni a csúcsot, azt a legendás választ adta: "mert ott van". A mai napig nagy kedvel idézik ezt a jól eltalált választ.

A mítoszi egyezések mindig emelik, megsokszorozzák a kommunikáció erejét. Nem tudjuk pontosan hogy, de működik. Itt pedig nem csak a szegénylegény mítosz működik. Ott lesz a döntőben a Dávid és Góliát harc, benne van a sokszor a padlóról felállt tragikus hős mintája (mononukleózis, térdszalag-szakadás) és persze a befektetett munka, mint általában a jónál itt is elnyeri a jutalmát.

Bárhogy lesz is a döntőben, nekünk már eggyel több hősünk van.

Breaking news: Kenderesi Tamás bronzérmes a döntőben. 

A három a magyar igazság nem úgy jött össze, hogy harmadszor is megrántotta Phelpset, hanem, hogy elhozott egy bronzérmet.

A nyilatkozatait továbbra is élvezettel olvashatjuk. Értékeli az eredményt, tiszteletét teszi a nagy elődnek, az orvosi stábnak és utána jönnek a szokásos őszinte, csibész mondatok. (forrás: NSO)

„Kiúsztam magamból mindent, teljesült az álmom, amit elterveztem. Annak is örülök, hogy két olyan úszást tudtam ezelőtt csinálni, hogy annak köszönhetően kicsit megismert ország és világ. Michaelt (Phelps – a szerk.) figyeltem és Lacit (Cseh László – a szerk.), és nagyon örültem, hogy meg tudtam verni – ráadásul Michael sem volt olyan messze tőlem. Ez biztatás a jövőre, hogy négy tizedre voltam az aranytól. – mondta a 200 pillangón bronzérmes Kenderesi Tamás a vegyes zónában, majd folytatta az értékelését a sajtótájékoztatón. – Az álmom az érem volt, tudtam, nem lesz egyszerű – és már a döntőbe kerülés sem volt az. Mindenképp jó előjel a jövőre nézve.”

„Ő a legnagyobb példaképem(a kétszer is megrántott Phelps), már gyerekként néztem az összes versenyét. Rengeteget jelent nekem, és köszönetet szeretnék mondani neki, mert nagyon sokat segített nekem. Hogy visszament, és nyert váltóban is? Ez egyszerűen Michael.”

Egy a megszokott zsenialitás: 

"A többiek nagyon ráfeszültek erre a dologra, én megpróbáltam élvezni. Nagyon görcsöltek, én is izgultam, de nem feszültem be, ennek örülök. Köszönöm mindenkinek, aki hozzájárult ehhez a sikerhez, tudják, kikre gondolok, azoknak is, akik operálták a lábam.

Fantasztikus volt, nagyon meglepett, hogy összejött egy érem. Az utolsó öt méter már nagyon csípett, azt hiszem, a szívem vitt be. Elfáradtam, rám férne pár sajtburesz."

Ha én Meki lennék ezt a srácot biztosan sajtburgerbérlettel várnám és csinálnék neki egy egyedi bronzburgert (vagy sajtbureszt) a legjavából.

...és a show:

"Kenderesi azonban szavak nélkül is tud szórakoztatni, a 200 pillangó döntőjénél a bevonulásakor lehettek valamire figyelmesek a nézők: az úszó furcsán integet…

Természetesen ennek is sztorija van: az integetés a világ egyik legismertebb pankrátorának, John Cenának a védjegye."

„A magyar Kenderesi Tamás a „You Can't See Me-t” csinálta, amikor bevonult. Nálunk máris bevágódott!” – írták az amerikaiak.

A „You Can't See Me”, azaz „Nem látsz!” elnevezésű mozdulat pontos jelentéséről megoszlanak a vélemények,  ám a leggyakoribb megoldása ez: „Érinthetetlen vagyok, nem tudtok legyőzni, hozzám sem tudtok érni!”

Épül a márka, épül a sztori.

A Videoton úgy gondolta, hogy ma közleményben tudatja hogyan is áll a Kleinheisler ügy.

A sztorit ismerjük, már amennyit ismerhetünk belőle. A labdarúgó szerződés hosszabbításra nem volt hajlandó, ezért száműzték az nb 3.-as alakulathoz. De ott sem jutott egy ideje szóhoz. Ahogy halljuk a játékengedélyét sem váltották ki.

Aztán jött a fordulat és a szövetségi kapitány meghívta a válogatottba.

A labdarúgó pedig góllal hálálta meg a bizalmat és nagyban hozzájárult a csapat sikeres pótselejtezőjéhez.

Na és akkor ma megérkezett a Videoton közleménye:

 NEMZETISPORT.HU 2015.11.25 09:28 Frissítve: 2015.11.25 10:19

„A Norvégia ellen sikeresen megvívott Eb-pótselejtezőt követően került a szélesebb közvélemény számára is reflektorfénybe a nyár óta a Videoton FC második csapatával készülő Kleinheisler László. A 21 esztendős középpályás ügyében folyó tárgyalásokat klubunk továbbra is a labdarúgó és a Videoton FC belügyének tekinti, ugyanakkor továbbra is azon dolgozunk, hogy a válogatottban is bemutatkozó játékos helyzete minél hamarabb, mindkét fél számára megfelelően rendeződjön. Amennyiben bármilyen, Kleinheisler László karrierjét érintő változás történik, arról a Videoton FC hivatalos médiafelületein tájékoztatjuk szurkolóinkat és a média képviselőit” – szól a közlemény.

A Videoton egy komoly klub, amely évek óta szakértelmet halmoz fel azért, hogy egyre sikeresebben működhessen. Sok pénzt és figyelmet áldoz arra, hogy az európai futball élmezőnyéhez (középmezőnyéhez) felzárkózhasson.

Megtanulta, hogy a klubot márkaként kezelje. Megtanulta azt, ha a játékosait sztárolja azon keresztül ő is épül, a klub is egyre értékesebbé válhat.

Mégis a mai közleményből úgy tűnik a kommunikáció nem képes felzárkózni ehhez az irányhoz. Feltételezhetően az ügyben eddig elszenvedett sérelmek akadályozzák abban, hogy csatlakozzon a szurkolók öröméhez.

A közleménye alapján a klub magát kisstílűnek mutatja, leginkább egy duzzogó kisgyereknek látjuk, akit megbántott az egyik alkalmazottja.

Nézzük mi az a közlemény, ami a nyilvánosság mai állapota indokol? Ezt érdemes lett volna kiadnia:

“Érthetően sokakat érdekel Kleinheisler László labdarúgónk helyzete a Norvégia elleni sikeresen megvívott pótselejtező után. MIndenekelőtt el kell mondanunk: az ország és labdarúgónk örömében a Videoton is osztozik, hiszen az egész magyar labdarúgásnak számára nagy lépés, hogy ismét az EB legjobb csapatai között szerepelhetünk. Büszkék vagyunk Kleinheisler László sorsdöntő találatára és szereplésére. Mi is elismerjük a teljesítményét. Most is azon dolgozunk, hogy a magyar labdarúgás tehetsége a legmegfelelőbb módon folytathassa a pályafutását. Azt a megoldást keressük, ahol találkozik a labdarúgó és a Videoton érdeke. Bízunk benne, hogy közösen mielőbb megtaláljuk a legjobb megoldást és arról hamarosan be is számolhatunk a szurkolóknak.”

Ez az a hangvétel és stílus, amit a magyar szurkoló és labdarúgást szerető közvélemény a pótselejtező után elvár a Videotontól.

Arról nem is beszélve, hogy éppen 8 napot késett a közlemény.

Kleinheisler László oslói hőssé vált, a két mérkőzésen kiküzdötte ezt magának.

A labdarúgó személyes sorsa, története rokonszenvet kelt, igazi magával ragadó sztori, amely most ismét reflektorfénybe került.  A klubbal kapcsolatos konfliktusára irányuló kérdések elől maga elegánsan ellépett, az újságírói kérdéseket elhárította.

A Videoton is ezt a rokonszenves magatartást kell, hogy kövesse ha pályázik a szurkolók szimpátiájára. Még akkor is ha a történet közel sem lehet ennyire elegáns. Csúnya részei is lehetnek, amelyek számunkra persze nem ismertek.

Ebben a labdarúgónak is biztosan megvan a maga felelőssége.

Csak annyi történt közben, hogy a két mérkőzéssel valami megváltozott a nyilvánosságban. A közvélemény úgy gondolja, hogy a labdarúgó ezzel kiváltotta magát. Méghozzá ebből a problémás történetből is.

Azt írja a klub közleményében, hogy a konfliktus az ő belügye.

A nyilvánosság viszont egy “más kávéház”. Ha ilyen rekciókat tapasztal, akkor egy idő után éppen ezért nem tud a csapat belügye maradni.

A közvélemény tudni akarja mire fel ez a nagy "durca" és kikényszeríti a sztori megismerését.

Az pedig egyik félnek sem lehet érdeke, hiszen az nem lesz egy win-win szituáció.

Minden konfliktus elmúlik egyszer. A végén mindig ugyanaz marad: a Videotonnak szerethető csapatnak kell lennie, hisz el szeretné érni nagy céljait. A kommunikációnak ezt szolgálnia kell, ehhez lehetőségeket kell teremtenie.

Ha egy ilyen ügybe “beleakad” a klub vezetése, hogyan fog egy komoly kihívással megbírkózni?

Érdemes ezt újragondolni.

“Válogatott: így reagált Tőzsér Dániel arra, hogy kimaradt

Nagy meglepetésre a bő keretből is kimaradt Tőzsér Dániel a norvégok elleni Európa-bajnoki pótselejtező előtt. A középpályásnak rosszulesett a döntés.

 Egyszerűen nem tudok erre mit mondani… – mondta Tőzsér Dániel, az angol Championshipben szereplő QPR középpályása a Nemzeti Sportnak. – Váratlanul ért a döntés, hiszen a selejtezősorozatban végig játszottam, most, a pótselejtezőknél pedig még a bő keretben sem kapok helyet.”

„Rosszulesik, hogy a kapitány úr arra sem vette a fáradtságot, hogy felhívjon, közölje velem a döntését, ne mástól kelljen megtudnom a hírt. A fiúk tudják, hogy lélekben velük vagyok, távolról is szurkolok nekik.”

„Keresem a szavakat, de nem akarok tüzet csiholni. Legyen nyugalom az edzőtáborban, és vegyük sikerrel a pótselejtezőt. A szövetségi kapitánnyal pedig nem akarok beszélni.”

NEMZETISPORT.HU 2015.10.29 10:39

Nahát.

Kereste a szavakat és talált is olyanokat, amelyekkel sikerült tüzet csiholnia. 

Ha már nyilatkozatra adjuk a fejünket az akkor fog működni, ha uralni tudjuk az érzéseinket, saját magunkat. Akkor sikerülhet uralni a kommunikációnkat is.

Nagy igazság: a jó kommunikáció lehetőségeket teremt, a rossz kommunikáció pedig lehetőségeket vesz el.

Ezek után nehéz lesz ismét beszélni a kapitánnyal.

De mit kellett volna nyilatkozni?

“Mindig nagy megtiszteltetés meghívást kapni a válogatottba. Felemelő érzés a nemzeti csapatban pályára lépni. Az én feladatom, hogy a legtöbbet hozzam ki magamból hétről hétre a klubomban. Tisztességgel teszem a dolgom, de ezután még ráteszek egy lapáttal, hogy ismét a keret tagja lehessek. Most a lelátón fogok szurkolni a csapattársaknak, hiszen fantasztikus lenne újra Európa bajnokságon szerepelni.”

Ha szövetségi kapitány lennék szivesen olvasnám ezt a nyilatkozatot. Szurkolóként is jobban esnének ezek a szavak.

Főleg úgy, hogy Bernd Storck a legutóbbi nyilatkozatában beszámolt róla: abban maradt a játékosokkal, hogy nem értesíti őket külön arról, ha nem válogatja be valamelyiküket.

Tőzsér Dánielnek ez így felettébb kellemetlen lehet.

Ha így bánunk saját magunkkal bizony ellenségekre sincs szükségünk.

Érdemes a következő nyilatkozat előtt százig számolnia vagy hideg zuhany alá állnia.

BREAKING NEWS:

NEMZETISPORT.HU 2015.10.30 08:42

Tőzsér Dániel aludt rá egyet...és tovább folytatja...:

"- Aludhatott egyet az önt érezhetően letaglózó döntésre. Múlóban a fájdalom?
– Egyáltalán nem, ugyanúgy nyomaszt – felelte szomorúsággal a hangjában Tőzsér Dániel, aki nem került be Bernd Storck norvégok elleni bő keretébe. – Azért korrektebb lett volna, ha legalább egy telefont megereszt a kapitány, mégiscsak egy teljes selejtezősorozatot végigcsináltam a válogatottal, de nem szeretnék üzengetni.
– Azért van tippje, miért nem sikerülhetett becsúsznia a harminchatos bő keretbe sem?
– Fogalmam sincs. Beszéltem néhány válogatottbeli csapattársammal, ők is furcsállják a döntést, de ez van, mindig a szövetségi kapitány dönt.
– Akkor legyünk konkrétabbak. Volt bármilyen összezördülés ön és Bernd Storck között a legutóbbi összetartáson?
– Az égvilágon semmi. Megbeszéltük, hogy a kislányom születése miatt hazautazom Angliába, de másnap már játszottam a Feröer elleni meccsen. Ennyi történt, semmilyen nézeteltérés nem támadt köztünk.
– Ha mégis megcsörgetné a kapitány, felvenné a telefont?
– Persze, bár nem csörget. Nem arról van szó, hogy látni sem akarom, hogy a válogatott számomra megszűnt létezni, de nem tudom, miről tudnánk érdemben beszélni. Azt persze méltányoltam volna, ha a döntéséről értesít, bár akkor is ugyanúgy fájna. Mert úgy vélem, ott lenne a helyem a norvégok ellen készülő csapatban. Hogy a keretben sem vesz számításba, az azért erős. Nem vagyok egy Maradona, nem arról van szó, hogy én vinném be a hátamon a csapatot az Európa-bajnokságra, de a rutinom, a koromból és a múltamból fakadó tapasztalatom, a személyiségem, azt hiszem, a pályán és azon kívül is fontos volt a csapatnak. Mindegy, most már kívülről drukkolok azért, hogy sikerrel vegyék a srácok a pótselejtezőt." A többi a Nemzeti Sport nyomtatott lapjában.

Hofi Géza jut róla eszembe: "Ha már észlelted, hogy benne vagy legalább ne mozogj, mert hullámzik"

(Gézabá itt a sz@rban lét kellemetlen állapotának viseléséhez adott iránymutatást)

Az utolsó mondat az egyetlen, aminek a jövőre vonatkozóan segíthet.

"...most már kívülről drukkolok azért, hogy sikerrel vegyék a srácok a pótselejtezőt."

A többi mondatot felesleges volt elmondani. Hiszen tudjuk a kommunikáció "hatástudomány". 

Sokszor fontosabb a hatás, mint a tartalom, de az biztos a hatás alá van rendelve a tartalom.

Mindezeket a válogatott játékos telefonon mondja el, amikor átgondolhatja mit mond, javíthat, nincs élő műsorban, kamera előtt.

Akkor mi lett volna...? 

Tőzsér Dániel fociját szeretjük, jó lenne a nyilatkozataival együtt is kedvelni.

BREAKING NEWS!

(DIGI Sport - Reggeli start) NEMZETISPORT.HU 2015.11.03 08:59

Tőzsér Dániel nem tud leállni: 

"A 30 esztendős futballista reagált az Újpest korábbi játékosa, az 1968-ban olimpiai aranyérmet szerző Nagy László szavaira, aki úgy véli, Tőzsér alibi teljesítményt nyújt a nemzeti csapatban.
„Mindig lesznek nagy tudású, okos emberek, akiknek semmi szerepük a magyar futballban, de elmondják a véleményüket. Nem foglalkozom a kritikákkal, tudom, hogy mikor játszom jól, és mikor nem” – szögezte le."

Van úgy, hogy a médiaszereplés nem szolgálja a személyes márkánk épülését.

Ebben az esetben is így van ez. 

A sajtó örül, hiszen feszültséget talált, tehát ügy is van. Ez neki jó. Tőzsér Dánielnek nem jó. 

De hát erre rá kellene jönnie. A márka érték. Ha az csökken, akkor a következő "értékesítésnél" kevesebbet fizetnek majd érte.

A saját márkánkra nekünk kell vigyázni, nem tovább süllyedni a témában.

Persze a siker és a jó foci mindere gyógyír, de hát azt tudjuk, ez nem mindig sikerül.

Ha már ismét elhívtak minket nyilatkozni lehetőségünk lett volna lezárni a témát és amin még lehet javítanunk.

Nagy László kritikájára így is reagálhatott volna:

"Fontos számomra a tapasztalt szakemberek véleménye, hiszen épülhetek belőle. Sajnálom, hogy Nagy László ilyennek látta a játékom. Sajnos van a fociban úgy, hogy nem sikerül a legjavát nyújtanunk a tudásunknak. Az alibizést magam sem szeretem, így sosem viselkednék úgy a pályán. Igyekszem minél többet kihozni a játékomból, ha újra meghívást kapok a keretbe. Szeretném a legjobb tudásommal segítenia  válogattottat. Alibizésről szó sem lehet."

Ébresztő Dániel, nem kellene mindenkivel összeveszni.